Az AI nem gondolatpótló. Gondolatgyorsító.
Mostanában elég nehéz úgy eltölteni egy napot online, hogy ne jöjjön szembe valami AI-os csodamegoldás.
AI írja a blogcikket, AI írja a posztot, AI készíti a képet, AI rakja össze a kurzust, AI automatizálja a folyamatot, AI megírja az emailt, AI legyártja a tartalomnaptárt, AI majd mindent megold.
És az ember egy ponton már nem tudja, hogy vállalkozást épít, vagy csak próbál lépést tartani az aktuális digitális varázsdobozzal, ami éppen azt ígéri, hogy mostantól végre nem kell gondolkodni.
Na, ez az a pont, ahol szerintem érdemes megállni.
Mert az AI-val önmagában nincs baj.
Sőt.
Én kifejezetten szeretem használni.
Sokszor pont az AI tudja kiszedni belőlem azt, ami bennem már ott van, csak még nincs rendesen megfogalmazva. Kérdez, visszatükröz, rendszerez, szétszedi a kusza gondolatot, és néha megmutatja, hogy a mondat mögött hol van a valódi felismerés.
És ami talán a legfontosabb: néha rákényszerít, hogy ne csak érezzem, hanem végre ki is mondjam, mit gondolok.
Ez nagyon hasznos.
Csak ez nem ugyanaz, mint amikor valaki azt várja, hogy az AI majd a semmiből felépít helyette egy saját hangú, értelmes, működő tartalmi világot.
Mert azt nem fogja.
Legalábbis nem úgy, ahogy sokan elképzelik.
Az AI nem attól lesz jó, hogy bekapcsolod
Szerintem az AI-val kapcsolatban az egyik legnagyobb félreértés az, hogy sokan úgy kezelik, mintha egy varázsgomb lenne.
Beírod, hogy „írj nekem egy blogcikket”, és majd kijön valami jó.
Hát kijön valami.
Ez biztos.
A kérdés inkább az, hogy mit kezdünk azzal a valamivel.
Mert ha nincs mögötte irány, saját gondolkodás, példa, cél és hang, akkor az AI nagyon szépen előállítja azt, amit az internet átlagából össze tud szedni.
Szép lesz. Kerek lesz. Udvarias lesz. Logikus lesz.
Csak épp nem biztos, hogy bármi köze lesz hozzád.
És itt kezdődik a baj.
Mert az AI nem attól lesz jó, hogy bekapcsolod.
Hanem attól, hogy van miből dolgoznia.
Ha nincs mögötte saját gondolkodás, az AI nem hangot ad. Csak egy idegen szöveget ad a neved alá.
És itt érdemes visszakanyarodni ahhoz, amiről az előző cikkben is beszéltem: a kommunikáció is ruha.
Nem mindegy, hogy amit magadra veszel, tudod-e viselni.
Mert lehet egy szöveg szép, rendezett, logikus és „profinak” tűnő. De ha nem te vagy benne, akkor olyan, mint egy szépen kimosott, kivasalt ruha egy idegen emberen.
Ránézésre rendben van.
Csak nem hozzá tartozik.
Pont, mint rajtam a szoknya.
Lehet szép, lehet elegáns, csak én nem tudom viselni.
És pontosan ez történik akkor is, amikor az AI úgy ír a neved alatt, hogy nincs mögötte saját gondolkodás, saját hang, saját példa és saját irány.
Nem feltétlen rossz a szöveg.
Csak idegen.
És az olvasó ezt sokszor érzi, még ha nem is tudja pontosan megmondani, mi zavarja benne.
Egy új projektnél ez még nehezebb
Ez a Blogból Funnel projektben nagyon gyorsan előjött.
Mert oké, van AI blogíró rendszer. Van automata posztolás. Van WordPress. Van Systeme.io. Van egy csomó technikai lehetőség.
De amikor elindítasz egy új tartalmi világot, akkor nem csak az a kérdés, hogy „tud-e az AI cikket írni”.
Hanem az, hogy miről írjon.
Milyen hangon írjon. Milyen nézőpontból írjon. Milyen példákból dolgozzon. Milyen gondolkodásmódot vigyen tovább. Milyen határokat tartson. Mit ne mondjon. Mi legyen benne emberi, mi legyen benne szakmai, és mi legyen benne az a rész, amitől nem csak egy újabb szépen összerakott, de teljesen üres cikk lesz az interneten.
Mert ha valaki már húsz éve blogol, van több száz cikke, rengeteg hírlevele, interjúja, előadása, posztja, esettanulmánya, akkor az AI-nak van miből kapaszkodnia.
Ott már van anyag.
Van hang, ritmus, szóhasználat, gondolkodási minta és múlt.
De mi van akkor, ha egy új projekt indul?
Mi van akkor, ha még nincs húszezer cikked?
Mi van akkor, ha nem akarod egyszerűen áthozni a másik vállalkozásod teljes hangját, mert ez egy új irány, új téma, új közeg?
Mi van akkor, ha a hang még alakul?
Ha te magad is most rakod össze, hogy pontosan mit képvisel ez az egész?
Na, ott kezd érdekes lenni az AI.
Mert ott az AI első körben nem tartalomgyár.
Hanem gondolkodási partner.
Az AI-val is meg kell tanulni beszélni
Azt hiszem, ezt sokan alábecsülik.
Az AI-t is tanulni kell.
Nem csak úgy, hogy megtanulsz jó promptokat írni, mert persze most mindenki promptmérnök lett hirtelen, ahogy az lenni szokott, ha az internet talál egy új címkét.
Hanem úgy is, hogy megtanulod, hogyan kell vele dolgozni.
Mikor kell kérdezni. Mikor kell vitatkozni vele. Mikor kell visszadobni, amit írt. Mikor kell azt mondani, hogy ez szép, de semmi köze hozzám.
Mikor kell megmutatni neki, hogy ez túl steril, túl marketinges, túl okoska, túl általános, túl udvarias, túl sima.
És mikor kell kimondani: ez nem az én mondatom.
Ez nem az én ritmusom.
Ez nem az én gondolkodásom.
És közben érdekes módon nem csak te tanulod az AI-t.
A munkafolyamatban valahogy ő is „tanul téged”.
Nem úgy, mint egy ember, persze. Nem kell neki lelket tulajdonítani, szegénynek van elég baja így is, hogy emberek használják.
Hanem úgy, hogy egyre jobban megmutatod neki, milyen a te világod. Milyen szavakat használsz, milyen hasonlatok működnek, hol van a határ, mitől lesz egy mondat túl steril, mitől lesz egy gondolat túl általános, és mitől érzed azt, hogy igen, ez már közelebb van.
És ez nem egy prompt.
Ez párbeszéd.
Sokszor oda-vissza pingpong.
Néha idegesítő.
Néha kifejezetten hasznos.
Néha olyan, mintha egy nagyon szorgalmas, de időnként túlbuzgó asszisztenssel dolgoznál, akinek folyamatosan mondani kell, hogy nem, ezt így nem, ezt emberibben, ezt kevesebb csillámporral, ezt több élettel, ezt meg inkább felejtsük el, mielőtt valaki tényleg elolvassa.
Több AI, többféle gondolkodás
Én több AI-val is dolgozom.
ChatGPT-vel, Claude-dal, Gemini-vel, és időnként más eszközökkel is.
És nagyon érdekes látni, hogy nem ugyanazt adják vissza.
Nem ugyanúgy gondolkodnak, nem ugyanúgy szerkesztenek, nem ugyanúgy kérdeznek.
Van, amelyik jobban strukturál. Van, amelyik jobban ráérez egy hangulatra. Van, amelyik jobban bontja szét a gondolatot. Van, amelyik túl szépen akar mindent elrendezni. És van, amelyik néha úgy ír, mintha egy nagyon udvarias tanácsadó ülne egy fehér szobában, ahol még a levegő is szabályzat szerint áramlik.
És ez nem baj.
Csak tudni kell, mire használod.
Nálam például nagyon sokat segít az, hogy több irányból nézek rá ugyanarra a témára.
Az egyik AI ad egy vázat, a másik visszanézi, én közben beleszólok, hozok egy saját példát, átírok egy mondatot, megállok egy gondolatnál, mert érzem, hogy ott van valami, aztán újraépítjük.
Ez nem úgy néz ki, hogy „AI, írj nekem cikket, én meg majd kiteszem”.
Ez inkább olyan, mint egy iteratív gondolkodási folyamat.
Csak így kimondva persze borzalmasan hangzik, mintha valami LinkedIn-poszt akarna lenni öltönyben.
Egyszerűbben: dobáljuk egymásnak a gondolatot, amíg végre kezd hasonlítani arra, amit mondani akarok.
Nem ember helyett AI. Hanem ember + ember + AI.
A Blogból Funnel projektben ráadásul nem is egyedül vagyok.
Ott van Andi is.
Ő teljesen más vonalat hoz. Más technikai gondolkodást, más fejlesztői agyat, más rálátást. Máshol látja a problémát, mint én.
És ez nagyon jó.
Mert amikor ketten gondolkodunk egy rendszeren, már eleve többet látunk, mint egyedül.
Én hozom a funnel, kommunikációs, Systeme.io-s, útvonalas gondolkodást.
Andi hozza a WordPresses, technikai, fejlesztői, másik oldalról néző gondolkodást.
Az AI pedig segít ezt kibontani, rendszerezni, visszatükrözni, átírni, szétszedni, újra összerakni.
Ez nem az a történet, hogy az AI leváltja az embert.
Hanem az, hogy ember + ember + AI együtt sokkal jobban tud haladni, mint amikor valaki egyedül ül az üres dokumentum előtt, és próbálja kitalálni, hogy akkor most mégis mit kellene mondani.
És ez nagyon nagy különbség.
Mert szerintem az AI egyik legjobb felhasználása nem az, hogy eltünteti az embert a folyamatból.
Hanem az, hogy segít gyorsabban előhozni azt, ami az emberben már ott van.
Nem kell napi huszonnégy órás tartalomöntő gép
Azt sem szeretném, ha ez az egész úgy hangzana, mintha most az lenne a cél, hogy a gép nulla-huszonnégyben ontja majd a tartalmat.
Nem.
Én nem így működöm.
Általában akkor szeretek írni vagy beszélni valamiről, amikor van mondanivalóm.
Nem feltétlenül mindig van. Nem minden témában van. Nem minden nap van olyan gondolat, amit érdemes kivinni a világba.
És ez szerintem rendben van.
A tartalomgyártásnak nem az lenne a célja, hogy folyamatosan töltsük az internetet újabb és újabb szövegekkel, csak mert technikailag meg tudjuk tenni.
Attól, hogy valamit lehet automatizálni, még nem biztos, hogy kell.
Tudom, ez kellemetlen mondat egy olyan világban, ahol minden második szoftver azt ígéri, hogy mostantól helyetted gyártja az életedet is, de akkor is igaz.
Nekem nem több üres tartalom kell.
Ez nagy különbség.
Mert ha van egy gondolat, egy téma, egy felismerés, egy ügyfélhelyzet, egy visszajelzés vagy egy kérdés, akkor az AI tud segíteni.
Tud vázlatot adni. Tud kérdéseket feltenni. Tud segíteni cikké formálni, posztokra bontani, más platformra átírni, képi irányokat keresni, folytatást találni.
De nem neki kell eldöntenie, hogy van-e értelme megszólalni.
Azt neked kell tudnod.
Mert ha az AI ott is beszél, ahol neked nincs mondanivalód, abból nem tartalom lesz.
Hanem digitális töltelék.
És abból már van elég, köszönjük, az internet polcai roskadoznak tőle.
Miért írjuk meg kézzel az alapcikkeket?
Pont ezért döntöttünk úgy, hogy a Blogból Funnel indulásánál nem azzal kezdünk, hogy bekapcsoljuk az AI-t, aztán majd hadd írjon.
Hanem először megírjuk ezeket az alapcikkeket.
Kézzel, gondolkodva, vitatkozva, átírva, visszabontva, újra összerakva.
Időnként káromkodva, mert hát azért mégiscsak tartalomstratégiáról beszélünk, nem meditációs kertről.
Ezek az alapcikkek nem csak arra kellenek, hogy legyen mit kitenni a blogra.
Hanem arra is, hogy legyen tartalmi gerinc.
Legyen hang, irány, szóhasználat, példaanyag, visszatérő mondat, és legyenek olyan gondolatok, amik később is megtartják a rendszert.
Mert ha az AI később dolgozni fog ezen a projekten, akkor nem üres térbe érkezik.
Nem az internet átlaghangján kell megszólalnia.
Hanem lesz miből kiindulnia.
Lesz mire figyelnie.
Lesz mihez igazodnia.
Lesz mit továbbvinnie.
Ezért fontosak ezek az első cikkek.
Nem azért, mert ne lehetne AI-val gyorsabban írni.
Hanem azért, mert előbb meg kell mutatni, hogy mit akarunk gyorsítani.
És ha nincs mit gyorsítani, csak gyorsabban kapsz semmit.
Az AI-szagú tartalom sokszor nem az AI hibája
Sokan mondják, hogy az AI hülyeség.
Értem, miért mondják.
Láttam én is bőven olyan AI-szöveget, amitől az ember legszívesebben kikapcsolná az internetet, és visszatérne a barlangrajzhoz.
De közben azt is látom, hogy sokszor nem maga az AI a probléma.
Hanem az, hogy nem kapott semmi értelmes alapot.
Nem kapott saját példát, hangot, kontextust, irányt, döntést, határt.
Csak annyit kapott, hogy „írj valamit”.
És írt.
Hát persze, hogy írt.
Ez a dolga.
Csak aztán ne csodálkozzunk, ha olyan lesz, mint egy szépen kimosott, kivasalt ruha, amit valaki ráakasztott a nevedre.
Rendezett.
Tiszta.
Csak nem a tiéd.
Ilyenkor nem az AI romlott el.
Hanem az alapanyag volt üres.
Ha nem adsz neki saját hangot, majd beszél helyetted az internet átlaghangján.
És az nem biztos, hogy jót tesz senkinek.
Gyorsabb tartalom vagy gyorsabb káosz?
Szóval igen, az AI tud gyorsítani.
Nagyon is.
Tud segíteni abban, hogy egy gondolatból cikk legyen, egy cikkből poszt, egy posztból több platformra szabott verzió, egy kérdésből új téma, egy beszélgetésből esettanulmány, egy kusza felismerésből tisztább mondat.
De csak akkor, ha van mögötte valami.
Saját gondolkodás.
Saját hang.
Saját példák.
Saját irány.
Emberi kontroll.
És egy folyamat, ami tudja, hova kell vinnie a tartalmat.
Mert ha nincs hang, nincs irány és nincs folyamat, az AI csak gyorsabban visz rossz helyre.
Ha viszont van alap, akkor nem elvesz belőled.
Nem helyetted beszél.
Nem idegen szöveget rak a neved alá.
Hanem segít abban, hogy ne akadj el minden egyes cikkötletnél, vázlatnál, posztnál, képnél, újraformázásnál és továbbvitelnél.
És szerintem itt van az AI valódi helye a Blogból Funnel rendszerben.
Nem az ember helyén.
Hanem az ember mellett.
Nem a gondolat helyén.
Hanem a gondolat után.
Nem kapcsolat helyett.
Hanem a kapcsolat felé vezető úton.
Mert a cél nem az, hogy gyorsabban legyen több tartalom.
Hanem az, hogy a valódi gondolat ne akadjon el benned.
És ha már megszületett, legyen útja továbbmenni.
Nálad mi hiányzik leginkább ahhoz, hogy az AI tényleg a te hangodon dolgozzon?
Saját alapcikkek? Tisztább irány? Több példa? Pontosabb célközönség? Vagy még nem találtad meg, hogyan kell vele úgy dolgozni, hogy ne idegen szöveg szülessen?