AI blogíró & posztoló · WordPres
TikTok
TikTok
Mindenhová külön poszt. Külön forma. Külön macera és egy idő után nem az ötlet fogy el, hanem az energia.
A Blogból Funnel abban segít, hogy a blogod ne csak tartalom legyen, hanem saját hangra hangolt, AI-val gyorsított ügyfélútvonal.
Bekötünk egy AI blogíró és posztoló rendszert a WordPress oldaladra, de nem hagyunk ott azzal, hogy „fel van rakva, sok sikert”.
Segítünk beállítani, miről írjon, hogyan írjon, és hova vezesse tovább az olvasót. Egy rendszert építünk neked.
Tudod, hányszor hallottam már ezt a beszélgetést? De lehet, hogy pont veled is beszéltünk már erről korábban.
„Nem az a baj, hogy nincs mit mondanom, mert mondanivalóm lenne, témám is van, tapasztalatom is. Látom az ügyfeleimen, a munkámon, a saját példáimon, hogy miről lehetne írni. Sokszor még a blogcikk is megszületik, mert ha egyszer leülök, akkor azért csak kijön belőlem.
A gond nem itt kezdődik, hanem utána.
Amikor ott van előttem a kész tartalom, és elvileg örülhetnék, hogy na, ez megvan, kész vagyok csakhogy nem vagyok kész.
Mert akkor jön a második műszak.
Mert aztán valakinek be is kell lépnie ezekre a felületekre, meg kell tanulnia.
Blogcikk megírva ✓
Ebbőll kellene egy Facebook-poszt.
Valami szöveg és kép kellene Instagramra.
LinkedIn-en más hangon megírva
TikTok-hoz gondolkodtam
Pinterest-kép keresve
Feltöltve, időzítve, ellenőrizve
És ezt minden egyes cikk után, minden héten. S nem azért fogy el a lendület, mert ne lenne mondanivalód, hanem mert már témát nem tudsz kitalálni.
De minden héten?
Minden új tartalomnál?
Minden egyes alkalommal?
Na, itt fogy el a lendület.
És ilyenkor érzem azt, hogy jó, de ezt ki bírja folyamatosan? Mert egyszer még megcsinálom. Egy kampánynál még összekaparom magam. Egy fontosabb cikk után még leülök, szétszedem, újraírom, átalakítom, kiposztolom.
Nem azért, mert nem fontos a blog.
Nem azért, mert nem látom értelmét a tartalomnak.
Pontosan tudom, hogy dolgoznia kellene.
Csak közben az egész elkezd átváltozni egy olyan feladattá, amihez már külön ember kellene.
Valaki, aki fogja a kész anyagot, szétszedi, átalakítja, más formába önti, kiteszi, időzíti, visszanézi, hogy mi ment ki, hova ment ki, mi maradt el.
És ha nincs ilyen emberem, akkor maradok én.
Mert ilyenkor te leszel a szakértő, a szövegíró, a szerkesztő, a social media menedzser, a feltöltő ember, az időzítő ember, meg a „jaj, ezt elfelejtettem kitenni” ember is és ez hosszú távon nagyon fárasztó.
Mert a blogcikked végül kikerül az oldalra, de ott is marad.
Nem jut el oda, ahol az emberek tényleg görgetnek.
Nem jut el oda, ahol az emberek tényleg görgetnek.
Nem lesz belőle többféle poszt.
Nem kerül vissza körforgásba.
Nem hoz új figyelmet.
Nem dolgozik tovább helyetted.
Pedig pont ez lenne a lényeg.
Hogy ne minden tartalom egy egyszeri nagy nekifutás legyen, ami után megint elfáradsz.
Hanem legyen mögötte egy rendszer, ami segít abban, hogy amit egyszer már megírtál vagy elindítottál, abból több helyen is történjen valami.
Mert őszintén:
nem azért vállalkozol, hogy minden blogcikk után külön social media gyártósorrá változz.
Itt jön az a rész, ahol végre nem neked kell mindent kézzel végigtolni. Képzeld el, hogy van melletted egy háttérsegéd. Nem látványosan dolgozik. Nem kérdez vissza minden második percben. Nem ül be még egy meetingre. Csak leveszi rólad azt a részt, amitől a legtöbb vállalkozónak már előre fáradt lesz az agya. Ott van a témád. Vagy legalább nagyjából az irány, amerre elindulnál.
Ha még ez sincs teljesen kész, a rendszer tud ötleteket adni, merre lehetne továbbmenni. Mint egy kis tartalmi iránytű. Nem helyetted találja ki, ki vagy. Nem helyetted dönti el, mit képviselsz és nem helyetted lesz szakértő.
De segít abban, hogy ne az üres képernyő előtt kelljen kipréselned magadból az első mondatot, aztán kiválasztod, milyen típusú tartalom kell most, mert nem mindig ugyanarra van szükség.
Van, amikor egy rövid összefoglaló elég. Van, amikor össze kell hasonlítani két lehetőséget. Van, amikor pro és kontra oldalról kell megmutatni valamit. Van, amikor gyakorlati lépések kellenek, mert az olvasó nem gondolkodni akar tovább, hanem végre csinálni valamit, és van, amikor csak azt szeretnéd, hogy valaki normálisan összerakja azt, ami a fejedben már régóta ott van.
A rendszer ebben segít.
Segít ötletet adni.
Segít cikké rendezni a gondolatot.
Segít tartalomtípust választani.
Segít képet készíteni vagy képet adni a tartalom mellé.
Segít posztot készíteni a cikkből és
Segít továbbvinni az anyagot a kiválasztott felületekre.
De nem ott áll meg, hogy elkészült a cikk, mert az még csak fél siker. A jó rész ott kezdődik, amikor a tartalom továbbindul. Készülhet belőle poszt. Kaphat képet. Mehet a kiválasztott social felületeidre. Nem úgy, hogy te külön-külön leülsz minden platformhoz, újraírod, feltöltöd, igazítod, időzíted, majd a végén már azt sem tudod, hol tartasz, hanem úgy, hogy a rendszer átveszi ennek a nyűgös résznek a nagyját. Nem azért, hogy eltűnj a saját kommunikációdból, hanem azért, hogy ne ott fogyjon el az energiád, ahol már nem a szakmai gondolat számít, hanem csak a darálás.
És itt jön a fontos különbség.
Mi nem csak azt nézzük, hogy a rendszer tud-e cikket írni.
Hanem azt is, hogy miről írjon.
Milyen hangon írjon.
Mit ne mondjon.
Milyen irányba vigye tovább az olvasót.
Mert óriási különbség van aközött, hogy egy AI legyárt még egy általános cikket,
vagy egy olyan rendszer dolgozik mögötted, ami a te témáidból, a te működésedből és a te hangodhoz közelebb indul el.
A tartalom megszületik.
Kap formát.
Kap képet.
Elindul.
És végre nem nálad akad el.
Van az a pillanat, amikor végre elkészül egy blogcikk.
Megírtad, átolvastad, kicsit még húztál rajta, javítottál egy mondatot, aztán még egyet, mert természetesen az ember ilyenkor is képes úgy viselkedni, mintha egy blogbejegyzésen múlna a világbéke.
A Blogból Funnel egy élő kísérlet arra, hogyan lesz a blogcikkből nem csak tartalom, hanem továbbvezető útvonal WordPress és Systeme.io alapon.
