WordPress és Systeme.io: nem rendszerháború, hanem szereposztás
Sokáig azt mondtam: ha lehet, tartsunk minél több mindent egy rendszerben.
És ezt ma is tartom.
Minél kevesebb rendszert kell összekötni, annál kevesebb helyen tud elromlani valami.
Ez nem túl romantikus mondat, de aki dolgozott már három plugin, két külső űrlap, egy emailküldő, egy fizetési rendszer és egy „majd valahogy összekötjük” típusú technikai csodacsomag között, az pontosan tudja, milyen gyönyörű kis idegrendszeri ajándék tud lenni egy rosszul összerakott online háttér.
Én pont ezért szerettem bele a Systeme.io-ba.
Nem azért, mert előtte nem használtam mást.
Használtam.
WordPress-t is.
Más all-in-one rendszereket is.
Oldalépítőket is.
Tanfolyamrendszereket is.
E-mailes és marketinges platformokat is.
A GoHighLeveltől kezdve a Groove-on át a Kajabiig, Webnode-ig, Wixig, Builderallig, EzyCourse-ig, és még ki tudja, mi mindenig belenéztem rendszerekbe az évek alatt.
És egy idő után nagyon világosan látszik valami.
Nem az nyer, amelyik papíron a legtöbbet tud.
Hanem az, amelyiket tényleg tudod használni.
Mert rengeteg szoftver úgy néz ki, mintha mindent megoldana.
Van benne oldalépítő.
E-mail.
Automatizmus.
Tanfolyam.
Webinár.
CRM.
Űrlap.
Fizetés.
Szegmentálás.
Közösség.
Még talán digitális kávéfőző is, csak azt még nem találtad meg a menüben.
Aztán belépsz, és tíz perc múlva azt sem tudod, hol vagy.
Én például emlékszem, amikor először beléptem a Builderall kezelőfelületére. Annyi funkció, annyi menüpont, annyi lehetőség volt benne, hogy hirtelen nem azt éreztem, hogy „na, végre szabad vagyok”, hanem azt, hogy valaki rám borított egy komplett digitális áruházat.
Papíron lenyűgöző.
Felhasználóként meg néha csak állsz előtte, mint borjú az új kapu előtt, csak ez a kapu még ráadásul havi díjas.
Volt olyan rendszer is, amit gyakorlatilag használhattam volna ingyen. Tudott mindent. Legalábbis elvileg. Csak épp én nem tudtam vele boldogulni. Hónapokat próbáltam rászánni, hogy szóba bírjam, megértsem, használhatóvá tegyem, aztán egy ponton hagytam az egészet.
Mert hiába tud egy szoftver mindent, ha közben te nem tudsz vele dolgozni.
És ez nem apróság.
Ez döntő szempont.
Nem a legtöbbet tudó rendszer nyer
Egy szoftvernél nem csak az számít, mit tud.
Hanem az is, hogy te mit tudsz vele kezdeni.
Mennyi idő megtanulni.
Mennyire áll kézre.
Mennyire érted a logikáját.
Mennyire tudsz benne önállóan módosítani.
Mennyire látod át, mi mihez kapcsolódik.
És hol jön el az a pont, ahol már nem tanulnod kellene, hanem inkább szakértőt hívni.
Mert lehet, hogy egy rendszer papíron tökéletes.
Csak épp neked használhatatlan.
És akkor az nem megoldás, hanem egy előfizetéses bűntudat.
Ott van.
Fizeted.
Tudod, hogy „majd jó lesz valamire”.
Néha belépsz.
Kicsit bűntudatod lesz.
Aztán gyorsan bezárod, mert már attól elfáradsz, hogy megpróbáld kitalálni, hol kellene elkezdeni.
Na, ebből lett elegem annak idején.
És ebben volt nekem megváltás a Systeme.io.
Nem azért, mert minden részterületen a világ legmélyebb rendszere.
Hanem azért, mert amit nekem naponta használnom kell, azt átláthatóan, gyorsan és viszonylag egyszerűen tudom benne kezelni.
Oldal.
Feliratkozás.
E-mail.
Címke.
Automatizmus.
Ajánlat.
Fizetés.
Tanfolyam.
Utánkövetés.
Egy helyen.
Végre nem kellett mindenért külön rendszerbe bemászni.
És ez óriási könnyebbség.
Mert az online vállalkozásban nem az a cél, hogy minél több szoftvert használj.
Hanem az, hogy működjön az útvonal.
Az ember jön valahonnan.
Elolvas valamit.
Feliratkozik.
Kap e-mailt.
Megérti, mit kínálsz.
Eljut egy ajánlatig.
Vásárol, ha neki való.
Megkapja, amit vett.
És tudod követni, mi történik vele.
Ez a Systeme.io igazi terepe.
A Systeme.io blog nem rossz
És itt fontos valamit nagyon tisztán kimondani.
A Systeme.io blog nem rossz.
Ha kell egy blog a saját domain alá, ha szeretnél néha cikkeket kitenni, ha nem a blogolás a fő forgalomtermelő csatornád, akkor teljesen jó lehet.
Sőt, sok vállalkozónak pont az a jó benne, hogy nem kell külön WordPress oldalt fenntartani csak azért, hogy legyen blogja.
Egy helyen van az oldal, az e-mail, a feliratkozás, az ajánlat, a fizetés és a blog.
Ez kényelmes.
Átlátható.
Kevesebb ponton tud szétesni az egész.
És én ezt továbbra is nagyon nagy értéknek tartom.
Mert ha egy vállalkozó még csak most rakja össze az online rendszerét, akkor sokszor nem az a legnagyobb segítség, hogy kap még három külön szoftvert, amit majd „csak össze kell kötni”.
Persze.
Csak össze kell kötni.
Meg beállítani.
Meg tesztelni.
Meg javítani.
Meg frissíteni.
Meg kideríteni, melyik miért nem küldi át azt az adatot, amit tegnap még átküldött.
Az ilyen mondatoknál szokott az emberi lélek csendben kisétálni a szobából.
Szóval igen: ha egyszerű blog kell, a Systeme.io blog nagyon is lehet jó választás.
Nem kell WordPress csak azért, mert valaki azt mondta, hogy „komoly blog csak WordPressen van”.
Az ilyen mondatoktól amúgy is enyhén viszketni kezd az ember szakmai türelme.
De a blog nem a Systeme.io zászlóshajója
Csak közben legyünk őszinték.
A Systeme.io zászlóshajója nem a blog.
Hanem az, hogy egy all-in-one marketing és értékesítési rendszer.
Abban erős, hogy össze tudod rakni az ügyfélutat.
Hogy valaki feliratkozik.
Kap e-mailt.
Címkét kap.
Automatizmusba kerül.
Eljut egy ajánlatig.
Fizet.
Hozzáférést kap.
Utánkövetést kap.
Ez az a rész, ahol szerintem a Systeme.io nagyon kézre áll.
És pont ezért szeretem.
Viszont most, amikor elkezdtük nézni a Blogból Funnel projektet, előjött egy másik kérdés.
Mi van akkor, ha a blog nem csak egy hely, ahová néha kiteszel egy cikket?
Mi van akkor, ha a blog tartalmi motor?
Ha rendszeresen akarsz cikkeket publikálni.
Ha a cikkekből social posztokat akarsz továbbvinni.
Ha szeretnéd, hogy a tartalom ne csak kikerüljön, hanem menjen tovább Facebookra, Instagramra, LinkedInre vagy más felületekre.
Ha AI blogíró és posztoló rendszert akarsz mögé tenni.
Ha a blog nem mellékág, hanem forgalomépítő bázis.
Na, itt már más a kérdés.
Nem az, hogy „lehet-e blogolni Systeme.io-ban”.
Lehet.
Hanem az, hogy erre a konkrét, aktív, automatizált, social továbbviteles tartalmi működésre jelenleg melyik környezet ad több mozgásteret.
És itt jön képbe a WordPress.
A WordPress nem szerelem ebben a történetben
Ezt most nem fogom szebben mondani.
Nekem a WordPress-től sokszor feláll a szőr a hátamon.
Nem azért, mert rossz.
Hanem mert én már voltam abban a világban, és amikor kijöttem belőle a Systeme.io felé, akkor tényleg megkönnyebbülés volt, hogy végre nem kell mindent külön építgetni, toldozni, összekötni, frissítgetni, menteni, javítani.
És most, ennél a projektnél ez nagyon gyorsan újra kiderült.
Andi feltelepítette a WordPress-t, beállította, amit be kellett állítani. A technikai alap ott van.
Én betettem egy cikket, egyelőre privátként.
Gondoltam, akkor összerakom a főoldalt is.
Megformázom.
Elrendezem.
Megcsinálom.
Aztán nagyon gyorsan rájöttem, hogy nem fogom.
Régen használtam Elementort, de azóta annyit változott a logika, konténerek, beállítások, struktúrák, mindenféle csodás kis modern megoldás, hogy hirtelen teljesen világos lett: ebből én kiestem.
Nem arról van szó, hogy ezt nem lehet megtanulni.
Lehet.
Csak én nem akarom újratanulni.
És ez fontos különbség.
Mert az, hogy valamit meg lehet tanulni, még nem jelenti azt, hogy neked kell megtanulnod.
Ezt vállalkozóként valahogy nehezen fogadjuk el.
Mintha mindent nekünk kellene megérteni, megtanulni, beállítani, végignyomni, kitesztelni, majd még karbantartani is.
Hát nem.
Legalábbis én ezen a ponton húztam egy vonalat.
Nekem a WordPress ebben a projektben nem az a hely, ahol mindent én építek.
Hanem az a tartalmi terep, amit Andi technikailag rendben tart, én pedig a saját részemet teszem bele: a cikkeket, a gondolatot, az útvonal logikáját és a Systeme.io oldalt.
És pont ettől kezdett még tisztábban látszani a szereposztás.
Az online vállalkozás technikai sport
Van itt egy kellemetlen igazság, amit sok szép landing oldal valahogy elfelejt nagy betűkkel kiírni.
Az online vállalkozás technikai sport.
Lehet mondani, hogy kódolás nélkül, egyszerűen, könnyen, húzd ide, kattints oda.
És igen, sok minden tényleg egyszerűbb lett.
De attól még, ha nem érted, mi mihez kapcsolódik, mi hova vezet, hol törhet el egy folyamat, vagy mitől nem megy át egy adat egyik rendszerből a másikba, akkor nagyon gyorsan el tud vinni az erdőbe.
Sőt, nem csak az erdőbe.
A WordPress esetében néha egyenesen a pluginerdőbe.
Mert WordPressen mindent is meg lehet oldani.
Csak utána jön az ősi digitális sport:
húsz plugin,
három konfliktus,
két fejlesztő,
és egy síró vállalkozó.
Nyilván túlzok.
De csak kicsit.
A WordPress óriási rendszer. Rengeteg lehetőség van benne. Rengeteg bővítmény, integráció, sablon, automatizmus, külső megoldás, API, átjáró, mindenféle technikai csoda kapaszkodik rá.
És pont ez az előnye.
Meg pont ez a veszélye is.
Mert minél több mindenre képes egy rendszer, annál könnyebb benne elveszni.
Ha technikailag otthon vagy benne, teljesen jó.
Ha van valaki melletted, aki érti és kezeli, szintén teljesen jó.
De ha egyedül próbálsz mindent összerakni úgy, hogy közben a vállalkozásodat is vinnéd, tartalmat is gyártanál, ügyfelekkel is dolgoznál, és még élni is szeretnél néha, akkor hamar elég szórakoztató lesz.
Már ha a „szórakoztató” alatt azt értjük, hogy legszívesebben kidobnád a laptopot az ablakon.
Amikor nem a piac mond nemet
És nem véletlen, hogy óvatos vagyok a WordPress-szel.
Volt egy időszak, amikor WordPressen építettem a vállalkozásomat. Akkoriban kitaláltam egy dropshipping-szerű modellt, ami Magyarországon még nagyon gyerekcipőben járt.
Nem két délutános ötlet volt.
Hosszú ideig kutattam a forrásokat, tárgyaltam, válogattam, mire végül lett körülbelül tíz termék, amire azt mondtam: na, ezekkel érdemes elindulni.
Készült hozzá landing oldal.
Útvonal.
Tartalom.
Hirdetés.
Social kommunikáció.
És el is indult.
Az emberek kérdeztek, kommenteltek, érdeklődtek. Látszott, hogy van benne valami.
Aztán egyszer, valamikor éjjel egy óra környékén, jött egy üzenet egy képernyőfotóval:
„Tudod, hogy szétesett az oldalad?”
Megnéztem.
És tényleg.
De nem kicsit.
Úgy szétesett, hogy hiába volt biztonsági mentés, hiába volt mögötte jó szakember, hiába volt tárhely, hozzáértés, minden, amit ilyenkor az ember reménykedve felsorol magának, a tartalmat nem lehetett visszaállítani.
A mai napig nem tudjuk pontosan, mi okozta.
És ha egy WordPress-fejlesztő sem tudja megmondani, akkor én honnan tudjam?
Ott nagyjából két év munkája ment le a lefolyón egy fél óra alatt.
De a történetben nem is ez volt a legrosszabb.
Hanem az, hogy később kiderült: az irány jó volt.
Nagyon is jó.
Egy-két évvel később nagyobb szereplők, guruk, esettanulmányok kezdtek előjönni hasonló termékekkel, hasonló landing oldalakkal, hasonló irányokkal.
És én csak néztem, hogy várjunk már.
Ezeket a termékeket én már akkor leválogattam.
Ezekre már volt landingem.
Ezekre már volt útvonalam.
Sőt, sok esetben jobb is volt az akkori anyagom, mint amit később esettanulmányként mutogattak.
És ami a legszebb az egészben, már ha szeretjük a fájdalmas iróniát: azok a termékek később Magyarországon tényleg nagyot mentek.
Volt, aki komoly forgalmat csinált belőlük.
Nem kicsit.
Nagyon.
Na, ilyenkor az ember nem csak azt érzi, hogy „elromlott egy oldal”.
Hanem azt, hogy egy technikai összeomlás elvágott egy olyan irányt, amiben valódi üzleti lehetőség volt.
Nem az ötlet halt meg.
Nem a piac mondott nemet.
Hanem a rendszer omlott össze alatta.
Ezért vagyok óvatos azzal, hogy mit hova építünk.
Mert egy online rendszerben nem csak az számít, hogy jó-e az ötlet.
Hanem az is, hogy elbírja-e a technikai háttér.
És szerintem ennek a történetnek nem az a tanulsága, hogy WordPress rossz.
Nem.
Az a tanulsága, hogy nem mindegy, mit hova építesz.
És még ennél is fontosabb: nem mindegy, mennyire érted a saját folyamataidat.
Mert szoftverek jönnek-mennek.
Platformok változnak.
Funkciók eltűnnek.
Újak megjelennek.
Ami ma tökéletesnek tűnik, holnap lehet, hogy korlát lesz.
Ez nem tragédia, hanem az online világ alapállapota. Kellemetlen, de hát a technika sem azért van, hogy az idegrendszerünket kímélje.
A kérdés az, hogy ha egy eszköz kiesik, szétesik, megváltozik vagy már nem szolgál jól, akkor tudod-e, mit kell továbbvinni belőle.
Mert nem maga a szoftver a lényeg.
Hanem az üzleti folyamat, amit kiszolgál.
Honnan jön az ember?
Mit olvas?
Mire kattint?
Hol iratkozik fel?
Milyen emailt kap?
Milyen ajánlat elé kerül?
Hol tud válaszolni?
Hol tud vásárolni?
Hol tudsz vele újra kapcsolatba lépni?
Ha ezt érted, akkor az eszköz már nem isten.
Hanem eszköz.
Fontos, persze.
De nem ő határozza meg az egész vállalkozásodat.
Ha viszont csak az eszközben gondolkodsz, és nincs mögötte átlátható folyamat, akkor amikor az eszköz borul, vele együtt borulhat az egész rendszered is.
Akkor még nekem sem volt erre stratégiám.
Nem így láttam a folyamatot.
Nem úgy gondolkodtam, hogy ha ez a technikai háttér kiesik, akkor hogyan tudom máshol újraépíteni az útvonalat.
Ma már máshogy nézem.
Ma már nem azzal kezdem, hogy melyik szoftverben vagyunk.
Hanem azzal, hogy milyen folyamatot kell kiszolgálnia a rendszernek.
Tartalom születik.
Eljut emberekhez.
Valaki rákattint.
Elolvas valamit.
Reagál.
Feliratkozik.
Kap e-mailt.
Továbbmegy egy ajánlat felé.
Vagy beszélgetés indul.
Ha ezt a folyamatot érted, akkor sokkal könnyebb eldönteni, melyik rész éljen WordPressben, melyik Systeme.io-ban, és melyik maradjon más csatornán.
Systeme.io-ban az útvonal gyorsabban összeáll
És itt jön az összehasonlítás másik oldala.
Miközben WordPressben már egy főoldal összerakásánál éreztem, hogy nem akarok ebbe visszamenni, addig Systeme.io-ban egy egyszerű „kövesd a blogot” jellegű útvonalat nagyon gyorsan fel tudok húzni.
Feliratkozó oldal.
Űrlap.
Címke.
E-mail.
Automatizmus.
Tesztelés.
Működés.
Végig tudom nézni, megkapja-e a címkét.
Elindul-e az e-mail.
Jó helyre kerül-e az ember.
Rendben van-e az út.
Ezt egy nap alatt össze tudom rakni.
Flottul.
Ha ugyanezt WordPressben kellene felépítenem, még akkor is, ha pontosan érteném, mit akarok, három-négyszer ennyi idő lenne.
És őszintén?
Nem akarom erre elvinni az energiát.
Nem azért, mert WordPressben nem lehet.
Lehet.
Szinte mindent lehet.
Csak nem biztos, hogy ott érdemes.
És itt van a lényeg.
Attól még, hogy valamit meg lehet oldani WordPressben, nem biztos, hogy neked ott kell megoldanod.
Amit lehet, egyszerűsítsünk
Én továbbra is azt vallom, hogy amit lehet, egyszerűsítsünk.
Ha valamit egy rendszerben meg lehet oldani jól, átláthatóan és megbízhatóan, akkor ne szedjük szét csak azért, mert lehet.
Nem kell mindenhez külön szoftver.
Nem kell minden új eszközre felülni.
Nem kell csak azért költözni, mert valami máshol csillog.
Ha valami kézre áll, ha megtanultad, ha szereted, ha működik, ha érted a logikáját, akkor azt nem kell kidobni a kukába csak azért, mert megjelent egy új lehetőség.
Ezért mondom sokszor tanácsadáson is:
ne azzal kezdjük, hogy „melyik a legjobb szoftver”.
Hanem azzal, hogy neked mire kell.
Mit akarsz vele csinálni?
Mennyit akarsz tanulni?
Mennyi időd van rá?
Mennyire akarsz benne önálló lenni?
Mi az, amit már használsz?
Mi áll kézre?
Mi az, amitől falnak mész?
Hol vannak a rendszer korlátai?
És hol vannak a te korlátaid?
Mert igen, ilyen is van.
Nem csak a szoftvernek vannak korlátai.
Nekünk is.
És ez nem szégyen.
Sőt, szerintem ez az egyik legfontosabb felismerés.
Nem kell mindent megtanulni.
Nem kell minden technikai lehetőséget neked kihordani a hátadon.
Nem kell mindent neked beállítani.
Nem kell minden platformot megszelídíteni.
Azt kell tudnod, hogy mi mire való, hol segít, hol bonyolít, és mikor érdemes azt mondani: jó, ezt ne én csináljam.
Akkor miért WordPress mégis?
Jogos kérdés.
Ha ennyire kézre áll nekem a Systeme.io, és ennyire nem akarok visszamenni WordPressbe, akkor miért használunk mégis WordPress-t a Blogból Funnel projektben?
Azért, mert itt most nem egyszerű blogolásról beszélünk.
Hanem tartalmi motorról.
Egy olyan WordPress-re épülő AI blogíró és posztoló rendszert tesztelünk, ami nem csak cikket tud készíteni, hanem a tartalmat tovább is tudja vinni social felületekre.
És jelenleg erre a WordPress oldalán sokkal több kész megoldás, bővítmény, integráció és technikai lehetőség van.
A blog itt nem csak annyi, hogy van egy cikk az oldalon.
Hanem az, hogy:
születik egy gondolat,
abból cikk lesz,
a cikkhez készülhet kép,
abból készülhet poszt,
mehet tovább több felületre,
és utána valahova vissza kell vezetni az érdeklődőt.
Ez már nem egy sima blogbejegyzés.
Ez tartalmi rendszer.
És ha erre a részre a WordPress + AI blogmotor ad jobb mozgásteret, akkor érdemes megnézni.
Nem azért, mert most mindent WordPressbe akarunk vinni.
Hanem azért, mert erre a feladatra most ott van több lehetőség.
Nem költözés. Szereposztás.
Ezért mondom, hogy ez nem költözés.
Nem az történik, hogy eddig Systeme.io, mostantól WordPress.
Nem az történik, hogy kidobunk valamit, ami működik.
Nem az történik, hogy rendszerháborút indítunk, mert az interneten nyilván kevés még a felesleges hitvita.
Hanem szereposztás van.
A WordPress lehet a tartalmi bázis.
Az AI blogmotor segíthet a cikkek, ötletek, posztok, képek és social továbbvitel előkészítésében.
A Systeme.io pedig maradhat ott, ahol nekem a legerősebb:
feliratkozás,
címkézés,
e-mail,
automatizmus,
ajánlat,
fizetés,
utánkövetés,
mérés.
És ez szerintem nagyon fontos különbség.
Mert nem az a cél, hogy minden egy helyen legyen mindenáron.
Hanem az, hogy minden feladat ott legyen, ahol a legkevesebb felesleges szenvedéssel működik.
Ez nem hangzik túl magasztosan.
De az online vállalkozásban néha ez az egyik legnagyobb stratégiai ajándék: kevesebb felesleges szenvedés.
Nincs egyetlen jó válasz
És azt is fontos kimondani, hogy erre nincs egyetlen jó válasz.
Nem tudom azt mondani, hogy mindenkinek WordPress kell.
Azt sem, hogy mindenkinek Systeme.io blog kell.
Azt sem, hogy mindenkinek hibrid rendszer kell.
Mert ez attól függ.
Mit akarsz építeni?
Milyen gyakran akarsz blogolni?
Mennyire fontos a social továbbvitel?
Van-e technikai embered?
Mennyire vagy otthon WordPressben?
Használsz-e már Systeme.io-t?
Van-e feliratkozási útvonalad?
Van-e ajánlatod?
Mit akarsz mérni?
És mennyi energiát akarsz az egészbe beletenni?
Az viszont biztos, hogy nem egy platform fogja megoldani az életedet.
Ezt jó lenne felírni valahova nagy betűkkel.
Lehetőleg minden szoftvervásárlás előtt.
Egy rendszer segíthet.
Megkönnyíthet dolgokat.
Levehet terheket.
De neked kell kipuhatolni, mire van szükséged.
Neked kell beleállni, kipróbálni, megnézni, hol könnyít, hol bonyolít, hol kényelmes, hol idegesít, hol van a rendszer határa, és hol van a te határod.
Mert amíg csak más mondja, hogy ez jó vagy az jó, addig az csak vélemény.
Akkor lesz belőle saját döntés, amikor te is látod, hogy a te működésedben mit csinál.
Mit tesztelünk most?
A Blogból Funnel projektben pont ezt nézzük meg.
Nem azt, hogy melyik rendszer „nyer”.
Hanem azt, hogy egy tartalmi folyamatot hogyan lehet úgy szétszedni szerepekre, hogy minden rész ott működjön, ahol a legjobban szolgálja a célt.
A WordPress adhatja a blogot, a tartalmi bázist és az AI blogmotor terepét.
A social felületek adhatják a figyelmet és az első visszajelzéseket.
A Systeme.io adhatja azt a pontot, ahol a kapcsolat rendezettebb útvonalra kerül: feliratkozás, email, ajánlat, mérés, utánkövetés.
Nem az a cél, hogy minden egy rendszerben legyen mindenáron.
És nem is az, hogy mindent szétszórjunk hat külön eszközbe, mert szeretjük az önkéntes technikai szenvedést.
Hanem az, hogy a folyamat működjön.
A tartalom szülessen meg.
Jusson el emberekhez.
És ha valaki kapcsolódni akar, legyen hova visszavezetni.
Mert ha csak a cikk készül el gyorsabban, de utána nincs semmi, akkor csak gyorsabban gyártunk tartalomtemetőt.
És hát erre azért kár lenne egy komplett rendszert ráépíteni.
A cél nem az, hogy több szoftverünk legyen.
A cél az, hogy a tartalomnak legyen útja.
És hogy közben minden rendszer azt csinálja, amiben tényleg erős.